Biztos?……
1997-ben kezdtem el foglalkozni az önismerettel. Akkor trendinek is számított, ha az ember önismereti könyveket olvasott, és ezekről tudott beszélgetni, úgyhogy csatlakozva a tömegekhez, én is „gondolkodós” témájú könyveket kezdtem el olvasni.
Rengeteg húúú, aztaaaa, de jóóóó, már ééééérteeeem felismerés volt, de valahogy mindig hiányérzet maradt egy-egy könyv befejeztével. Hogy van az, hogy ha minden oké velem, akkor mégsem érzem jól magam, és miért vannak olyan kapcsolataim, ahol nem egy nyelvet beszélünk, ahol nincs megértés, csak konfliktus és a kerülés?
Miért van az, hogy bizonyos helyzetekben a vörös köd leereszkedik a szememre, és nem vagyok az érzéseim ura, kitörök mint a vulkán, megbántva ezzel másokat.
És ekkor jött szembe egy hirdetés, mely az önismeret fontosságára hívta fel a figyelmemet, és mindig olyan szöveg villogott a Facebook oldalon, ami nekem szólt, egyértelműen megszólított. Kísérteties volt a tapasztalás.
Elvégeztem egy kilenc hónapos önismereti kurzust, melynek a harmadik, negyedik, és ötödik hónapja volt a legnehezebb, mivel olyan látásmódot tanítottak, és olyan technikákkal ismertettek meg, melyek romboló, negatív, önbizalmat aláásó egós játszmáimat kiterítették az asztalra, és nem hagytak kétséget afelől, hogy ÉN VAGYOK AZ OKA MINDENNEK, AMI VELEM TÖRTÉNIK!
Nehéz volt ezzel szembesülnöm!
Felmerült bennem a kérdés, hogy ha én vagyok a felelős mindenért, ami velem történik, akkor változtathatok is rajta, ha nem tetszik? A válasz: egyértelmű IGEN!
A képzésen tanult technikákat a mai napig alkalmazom magamon, és a hozzám fordulókkal is megismertetem azokat.
Nem mondom, hogy egyszerű, de türelemmel odafigyeléssel sokat lehet tenni önmagunkért. A változás a mindennapjaimban, és a kapcsolataimban is megmutatkozott, persze nem azonnal, idő kellett hozzá, és van még tér a fejlődésre, de kitartó vagyok.